Hurt.....

       Megint fojtogat a sírás. Nem tudom mire jó ez. A hiányérzet és a félelem egyesül és hatalmas pusztítást végez az idegeim között, sikeresen. Megláttam már a dolog jó oldalát, de még mindig ott van az a ''de''. Valahogyan meg kellene szabadulnom tőle, DE nem megy. Mindig találok egy második lehetőséget ami ugyan nem kedvező, de legalább van és nem ér meglepetés. Vagy mégis. Uh...ez, az ingerültségem netovábbja .
      Hát valahogy, voltam már jobban is. Fáj is a hasam, ideges is vagyok, minden bajom van...megint! Lenne már vége ennek az egésznek... Ha elmegyek, mindenki megszabadulhat tőlem, lehetőleg egy életre. Csak azt bánom hogy 2 embert nem vihetek magammal, mint egy kulcstartót. Pedig szívesen megtenném. Ha mindkettőt nem is de Őt, na Őt nagyon. Nélküle valahogy, nem az igazi...már ha egy napig is nem látom, ki vagyok. Ő fog a legjobban hiányozni, biztos vagyok benne. Aztán utána sorban mindenki.
    Később még adok életjelet....Bye!